2014. február 22.

Sziasztok.

Ma reggel kicsit nyűgösen ébredtem. Tegnap ugyanis összezördültünk párommal egy kis semmiségen amiben szintén (mint többségében) nekem van igazam. Ő ezt nemképes belátni. De ha én hibázom, tölem igenis követeli a bocsánatkérést. Na de nem is ez a lényeg. Már párnapja ismét depressziós énemmel kell küzdenem. Rengeteg bántó szót kap az ember naponta nemigaz?! Ha bár pont attól akitől nem várja. Próbálok erős maradni. Természetesen vannak kik mellettem állnak és próbálnak segíteni. De valahogy úgy érzem nekem kell leküzdenem ezeket a problémákat.

Remélem jobb is lehet ez a nap.

 

2014. február 24.

Tegnap ismét volt egy kis összezördülés párommal. Már annyira hidegen hagy a gyerekes viselkedése. Ma reggel sem indult jól ez a nap. Alig tudtam kikászálódni az ágyból. És aztán közösségi oldalakon jöttek a megvető, sértő megjegyzések. Tudom, hogy csak addig bánt egy szó amíg el nem felejtem de ez már kicsikét sok. Mikor lesz ennek vége? Az emberek mikor fogják tudni elfogadni a másikat úgy ahogy van? Mikor nyugodhatok végre meg? 

 

2014. február 26.

Teganap Anyuék veszekedtek és arra a döntésre jutott, hogy nevelőapámnak és páromnak el kell mennie. Semmiről nemtehet, munkát keres és dolgozik de mégis. Nemértem mi nem jó az én drága anyukámnak... Viták viták hátán és csak egyre rosszabb lesz. Nem értem őt. Nem értem a felnőtteket. Én soha nem leszek olyan mint Ö...

 

2014. március 13.

Kicsit elhanyagoltam a naplóírást, de meg volt rá az okom. Sokan kérdezték, hogy mi is volt az a vita  anyukámmal. Azt hiszem soha nem fogunk jól kijönni. Nevelőapámat el akarta hagyni és ebben kikérte a véleményem. Ugye van tőle egy féltestvérem akit nagyon szeretek és nem akarom hogy apa nélkül nőjjön fel.Így azt javasoltam, adjon még egy hetet a változására. De  felcsattant, hogy hogyan is merem neki megmondani mit tegyen és hogy mi jogon szólok én az Ő életébe. Ebből kezdődött minden. Lehordott a sárga földig, azt felelte többé nem vagyok a lánya. (Nem mintha eddig úgy tekintett volna rám..) Párom is kicsit rá tett a viselkedésével. Egy héten keresztül sírtam. Enni nem tudtam.Mai állás szerint pedig a tervünk az, hogy nyáron itt hagyunk minden. Azt a házat, a sulit, sőt a megyét és próbálunk majd új életet kezdeni párommal. Talán végre énis élhetek átlagos családban...

 

Oldal: Saját kis naplóm :)
Darkside! My life stories! - © 2008 - 2024 - saucylife.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat