Darkside! My life stories!

Sebek, amiket te okoztál. Sebek.

Fájó, kínzó, vérző sebek.

Én hittem benned, reméltem,

De csalódtam és tévedtem...

Emlékek, amiket életembe te csempésztél

 Miket ha tudnék, tennék meg nem történté.

Szívemből kérem, bár ne ismertelek volna soha,

Annyi szenvedésnak kitéve nem lettem volna.

Ígértél szépet, hazudtál egy szót,

 Én végig hittem, de látom hiba volt!

Egy utolsó kérdés: Miért tetted ezt?

Kihasználtál mert tudtad, egyedül te sebezhetsz...

Emlékszel? Nyári estén néztük a hullócsillagokat,

Mondtuk azt a szót egymásnak mi hazugság volt nálad...

 Édes kis hazugság...hmm..szép...gyönyörűszép,

 Csak egyszer, egyetlen egyszer mondanád még...

Csak egyetlen egyszer komolyan mondtad volna,

 Talán nem kínozna, nem fájna annyira.

De te kegyetlen voltál velem,

Én tényleg szerettelek, majd rájösz remélem.

Akkor már késő, nem lesz az a szív,

Ki érted egykor annyit de annyit sírt...

Semmivel nem törődve kimondtad: vége!

S fogalmad sem volt, hogy egy élet ment tönkre...

Egy élet, melynek te voltál értelme,

Egy élet, melynek immáron vége...

Nélküled semmi értelme ennek az életnek,

De melletted ítélve kínoknak, szenvedésnek...

 Itt a tél...végre...

Magányos, zord hidege,

Segíthet feledni..., de nem téged,

Hanem azt, ami kettőnk közt volt, s minket.

Várom már, mikor hull le az első lepel,

Hogy minden hangot, képet, emléket takarjon el!

Minden hópehely mi majd földre hull,

Egy-egy veled eltöltött perc, ami már a múlt!

Elvetted mindenem,

S nem maradt semmim sem....

Összetörted a szívem,

Vele együtt az életem!...